Adventi bemelegítés – Berlin

Tavaly ilyentájt, november elején jártunk Berlinben. Voltaképpen nem adventi kirándulásnak indult, nem is számítottunk rá, hogy olyankor már találunk bárhol is. Végül belecsöppentünk.

Két napra látogattunk a német fővárosba. Előre kiszemeltük, mely látnivalókat szeretnénk megnézni, plusz mellé úgyis adódik mindig egy kisebb eltévelyedés, sétafikálás is. És bár november eleje volt, a hőmérsékletet is egész jónak írta az előrejelzés, de egészen más a hideg ott, mint itt nálunk. Amolyan csontig hatoló, ahogy mondják. Szóval öltözzünk fel jól, ha nem ott akarunk pulóvert meg vastag harisnyát vásárolni, miután már az összes magunkkal vitt ruhát magunkra húztuk egyszerre. 🙂

A Schönefeld reptérre érkeztünk. Teljesen jó onnan a közlekedés. Közvetlen vonat megy Berlinbe, igaz, az állomásig kb. 15 perces gyalogtúra vár az érkezőre, az viszont rendesen kiépített, irányjelzett, szóval nem tévedhetünk el. Nekünk innen az első utunk az Alexanderplatzra vezetett. Ott – csak kívülről – megnéztük a híres tévétornyot, körbenéztünk a téren, ahol már javában folyt az adventi vásár felépítése, de ez még le volt zárva akkor.

A városban végig gyalog közlekedtünk, a távolságok körülbelül akkorák lehetnek, mint Budapesten, és bőven akad útközben látnivaló. Mindjárt ott az Ampelmann, Berlin jellegzetes gyalogos közlekedési lámpa figurája, amihez egy szuvenírboltot is nyitottak, ahol gumicukron, sütikiszúrón, törölközőn át találunk mindent a kis zöld (vagy éppen piros) kalapos emberkével. Vagy a város több pontjára szétszórt embernagyságú műanyag medvék, mindegyik más-más mintával ellátva. Mindenfelé láthatunk trabantokat – akár ezeket is különféle festéssel -, faldarabokat, elhaladunk a Checkpoint Charlie mellett, ahol a kiállításra is betérhetünk, ha kedvünk tartja.

Jártunkban-keltünkben kilyukadtunk a Potsdamer Platzon. Igazából az óriás Ampelmann figurát/szobrot kerestük, de helyette egy karácsonyi vásárt találtunk. A tér tele volt bódékkal: főleg édességet és régi szovjet szuveníreket lehetett kapni. Currywurstot tésztatányérban, amit mindenképpen érdemes megkóstolni, mert nagyon finom. Az elmaradhatatlan forralt borral pedig le is öblíthetjük, vagy ha kísérletezőbbek vagyunk, kipróbálhatjuk a Jägertee-t vagy az Eierpunschot. Utóbbi egy tojáslikőrös-fehérboros ital, a tetején tejszínhabbal. Talán kissé bizarrul hangzik, de mennyei finom! A forrócsokijuk pedig szintén eszméletlen jó! Mindezeket füstüveg pohárban kínálják, amit kifizetve haza is tudunk vinni. Ezenkívül van még körhinta a gyerekeknek, és “sícsúszda”. Ottjártunkkor nem voltak sokan, de ez betudható annak is, hogy hétköznap volt, vagy mert még nem kezdődött meg az adventi szezon. Mindenesetre így kényelmesen bejárhattuk, szardíniáskodás nélkül.

Miután a mini karácsonyi vásárt körbenéztük, továbbmentünk a Brandenburgi kapuhoz és a Reichstaghoz, azaz a Parlament épületéhez. Ide a belépés ingyenes, de előzetesen szükséges regisztrálni az oldalukon, máskülönben nem engednek be (célszerű ezt jóval korábban megtenni, mert gyorsan betelik). Itt frászt is kaptunk, mert bár megvolt az időpontunk, a kezünkben a foglalást igazoló papír, a bejáratnál mégis azt mondták, nem találnak minket a listán. Szerencsére jó fejek voltak, átbogarászták többször is, majd az egyik őr még a wifi-jét is megosztotta velünk, hogy meg tudjuk mutatni az e-mailben küldött visszaigazolást. Így derült ki, hogy  mégiscsak jó az a papír, csak egy másik bejáraton kell bemennünk, ami ettől balra nyílt, az épület oldalában. Úgy vettük észre, ezzel másnak is meggyűlt a baja, ezért erre érdemes odafigyelni!

Benn az idegenvezető köbemutat mindent: az üléstermet, egy kiállítást a Reichstag történelméről, egy alagútdarabot, ahol régen Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe szöktek át, a végén pedig felsétálhatunk a kupolába és a tetőről megcsodálhatjuk a városra nyíló panorámát.

A parlamenti túra után még beültünk egy pubba egy sörre, valamint egy tányér forró levesre – ami szintén elképesztően finom volt!

Másnap a Múzeum-szigettel kezdtük a programot. Itt több múzeum is megtekinthető kombinált jeggyel, mi csak háromba tértünk be: a Bode-Museumba, a Pergamonmuseumba és a Neues Museumba. Sajnálatunkra a Pergamonmuseum egyik szárnya, természetesen az egyik fő nevezetességgel, a Pergamon-oltárral éppen restaurálás alatt áll, így az le van zárva előreláthatólag 2019-2020-ig. De az ősi babiloni Istár-kapu és számos más érdekesség ugyanúgy megtekinthető. Természetesen a Neues Museumban kiállított Nofertiti mellszobrot sem hagytuk ki – ezt az egyet sajnos fényképezni nem szabad.

Mivel ez a három múzeum is kitett egy napot, a dómba már sajnos nem jutottunk be, mert éppen istentisztelet kezdődött. Helyette sétáltunk még. Így akadtunk rá a berlini fal egy hosszabb darabjára, amely csaknem egy egész utcán át végighúzódik.

Végül a Nikolaviertelben egy vacsorával zártuk a napot.