Szombaton Segesváron jártunk. Szuper olcsó volt a buszút (Flixbus, menetrend szerinti járat), így nem lehetett kihagyni, még ha 11 órán át tartott is az út oda, majd ugyanennyit vissza.
11 órakor érkeztünk Segesvárra és este 8 körül indultunk vissza, így mindössze kilenc órát tartózkodtunk ott, de azt kell mondanunk, ennyi bőven elég is rá. Előtte interneten kutakodtunk, utána akartunk nézni annak is, a belépőkkel hogyan kalkuláljunk, de sajnos nem nagyon találtunk infókat, csak néhány régebbi adatot, bár megközelítésnek ez is megfelelt.
A buszpályaudvartól nagyjából tíz perces sétával elérhető az óváros. Azt olvastuk, az óratorony felől a legszebb a megközelítése, így mi azt választottuk. Nem csalódtunk. 🙂 Mivel akkor már délhez közelített az idő, és azt olvastuk, olyankor az óratorony figurái táncra kelnek, ezért csak a közelben mászkáltunk, nehogy lemaradjunk róla. Ám a várt látvány elmaradt, ugyanis csak az egyik figura kongatta meg néhányszor a harangját. Ami viszont tetszett, hogy a város dobosa két segítőjével kiállt a térre és üdvözölte a turistákat több nyelven is, és mellé dobolt, majd énekeltek egy keveset. Ez jobb volt, mint amit az óra nyújtott.
Ezután nekiindultunk, hogy bejárjuk a várost. Az óratoronyba 15 lejért tudunk felmenni. Közben a szinteken kiállítások is vannak, valamint az óra figurái is megtekinthetők egy kis ablakon, így érdemes figyelni.
Lehet venni kombinált jegyet is 24 lejért, ami magában foglalja az óratornyot, a kínzókamrát (4 lej) és a fegyvermúzeumot (6 lej). Így összességében 1 lejt spórolunk, de a kínzókamra például abszolút nem érte meg, mert volt benne kb. két tárgy és néhány rajzos fénykép a falon. A megvilágítás is rossz volt, alig lehetett látni a vitrinben a tárgyakat – de ez mindenhol jellemző volt, nem csak itt. A fegyvermúzeum egy fokkal jobbnak bizonyult. Négy teremből áll, a vitrinekben kardokat, puskákat láthatunk. Nem sok minden, de a belépő sem magas, így egynek megéri.
Itt található Drakula, azaz Vlad Tepes szülőháza is. Sajnos a nap végén döntöttünk úgy, hogy bemegyünk, addigra pedig bezárták, de utólag rákeresve a képekre, mindössze egy koporsóról maradtunk le, így nem vesztettünk sokat. Ide 5 lej a belépő. Mindenesetre a főutcáról nyíló bejáraton érdemes felmenni a bárig, mert odáig viszont nagyon szép.
Az iskolások lépcsője az olvasottakkal eltérően nem volt belépős – este nagyobb élmény lehet, mert kivilágítják, úgy egészen sejtelmesnek képzeljük. Odafenn egy templomot találunk (8 lej), valamint egy temetőt. Utóbbiba nem mentünk be, mert inkább találjuk nyomasztónak az ilyesmit, mint látványosságnak. A templomba kívülről belátni, nincs benn túl sok minden, így azt is kihagytuk.
A lépcső aljánál jobbra fordulva, ha végigmegyünk az utcán, a bőrösök tornyát találjuk, ami látogatható, szintén ingyenesen. Érdemes betérni, a második szinten egy apró múzeumrész is található.
Az óratoronynál beérkezve is találunk egy templomot jobbra, 10 lejes belépővel. Oda nem látni be. Úgy terveztük, talán később bemegyünk, de végül kimaradt.
Ha már Erdélyben járunk, úgy gondoltuk, eszünk valami helyi ételt is. Az óvárosban vadásztunk egy ideig, de nem igazán találtunk kedvünkre valót.Volt, ami tetszett, de úgy tűnt, talán csak a panzió vendégei számára fenntartott (de legalábbis elég kihaltnak tűnt és azzal sem foglalkoztak, hogy beléptünk), vagy túl drágának éreztük, a főtéren pedig magyarul énekelt egy bácsi, de annyira hangos volt, hogy nem lehetett megmaradni a közelben. Így az óratorony alatti úton kimentünk, és egy kis térre érkeztünk. Ott ültünk be a Cafe Martinibe, ami bár egy olasz étterem, de a kiülős része nagyon hangulatos (még kis csobogó is van) és helyi ételeket is szolgálnak fel. A helyi specialitásból rendeltünk – románul írták a nevét, már nem emlékszünk, mi volt, de az 1-es és a 2-es lett: az 1-es Dracula valamije, ami pörköltszerű hús polentával, sajttal megszórva, a 2-es ugyancsak polentás, füstölt hússal, kolbásszal, tükörtojással. Mindkettő nagyon finom volt (nekünk kicsit túl intenzív is volt az ízük) és laktató (árban olyan 22 lej körül mozogtak), mellé pedig dinnyelimonádét ittunk.
Nap közben egy boltba is betértünk. Mivel az óvárosban nem találni, a vizünk pedig fogytán volt, a túloldalon kimentünk (arrafelé közlekednek az autósok is), egyenesen a kis utcán, aztán balra van egy Penny Market.
Az információs pontban térképet csak pénzért kapni, ezért érdemes otthon kinyomtatni – interneten találni.
Végeredményben egy szép kirándulás részesei lehettünk, mindenképpen megérte elmenni. 🙂
